Helló

They say I lie with my eyes
2013-06-15 23:07 szombat

You lie with your eyes. They say the eyes are the window to the soul, but you protect your soul to the bitter end. You can control the amount of information your eyes give to people. When you lie, you are very convincing because your eyes seem to agree with your words. You can say so much with very little actual talking. People trust you, even if they shouldn't, but it takes a lot for you to trust anyone. When you gaze into peoples' eyes, it is an intense stare. People often look away because when they look into your eyes, they feel like you know all of there secrets; almost like you can read their minds. However, when you do trust someone enough to show them your soul, they get lost in your eyes and cannot look away. People who lie with their eyes are the most convincing liars. 

You lie to protect people from the world, but you also lie to protect yourself. You like to keep the focus on others rather than yourself. At times, your friends will get on the subject of you and realize how little they actually know about you. You are good at slyly changing the subject, but there are people out there who recognize this behavior. These people are both your weakness, and your greatest friends. It takes a very understanding, intelligent person to understand what goes on inside your head. You often will hang out with people who don't quite understand what you are doing because you feel safer knowing no one is inside your head. You, however, are inside everyones' head. You know their feelings and motives and lie to manipulate them into doing the smart thing. You block yourself from others who think like you, but let them inside your head every once in a while, and you will find that it is worth the risk.

Hmhh..
2013-06-05 21:11 szerda

Hali.
Tudjátok,van az az általános probléma hogy ha egy lánynak lesz egy barátja,akkor megeshet az hogy elhanyagolja a barátnőit,esetleg elveszíti őket. Nos,én erre kifejezetten figyeltem. De valaki azt  elfelejettete megemlíteni hogy a saját családját se hanyagolja el. Vagy csak az én családom ilyen 'ragaszkodós'? Bár az ikrememet megértem,elég kevés időt töltöttünk együtt,de ha most akar velem lenni,akkor miért olyan nehéz kimondani neki azt? Sőt,én meg is kérdeztem hogy nem-e érzi úgy hogy keveset vagyunk együtt. De elég semleges választ adott. Most akkor találjam ki hogy ő mit akar? Úgy feltud húzni az ilyen. Hogy valaki nem tud dönteni,nem tudja azt, amit ő akar.  Meg anyummal is eléggé meggyűlt a probléma. Majd arról később írok. /Sajog a szívem./

Is it possible?
2013-05-03 23:41 péntek

Is it possible to miss someone so much that all of a sudden you get in a bad mood,and you just start crying. Not that wailing crying,but that crying where your tears are pouring out,and you dont know why exactly. I mean, I've never had that before. And I only didn't see him for almost a day...well I actually did,but that was for about 10 minutes,and that wasn't enough to "quench my thirst". Is it possible that I'm falling in love?
For me,it's hard to love. It takes a lot of time..not to mention trust. It's hard for me to love because I feel really fragile..and I dont want to relive the pain of losing someone important,someone whom I trust...someone whom I love. Which is why I never devote myself to a male. But,here I am. Missing his smile,his eyes,the dots in his eyes,his perfect brown hair,his seductive smell,his hands and arms where I feel safe,his laugh that melts my heart every single time,his voice,his mere presence. Oh my gosh,can you hear me? This is the moment I realize that...I dont wanna lose him. He's mine. I've never felt so aggressive,so territorial....so protective of a guy.
He makes me feel things i never really cared to feel.
But, I'm afraid of falling, of feeling decieved. And I just can't help myself.

promises írta
2013-05-03 23:18 péntek

Z öngyilkos lett.
Nem is tudom hogy mit érezzek emiatt. Mérges legyek? Csalódott? Szomorú?..vagy tán mindegyik egyszerre?
Az ikertestvérem mondta el..pontosabban le írta nekem egy kis papír cetlire. Oda adta nekem,aztán elfordult tőlem és a tenyerébe rakta az arcát és sírt. Össze voltam zavarodva,ösztöneim szerint a tesómat akartam vígasztalni,de közben megdöbbenve rájöttem hogy nem is azért sír mert önygilkos lett,hanem azért mert én leszek szomorú. Helyettem sírt,tudta hogy mennyire is fog fájni,mennyire volt fontos ő számomra. Úgyhogy mindaketten ott álltunk,csendben. Ez már több mint egy hónapja történt.
Van Z-nek egy öccse. Pontosabban 2...iker fiúk, mondjuk Belián és Árvid. Amikor még tél volt,az egyik alkalommal találkoztam Z-vel,elütni egy délutáni napot. Ezt elmondtam Árvidnak,ami nyilván rosszul esett neki. Először nem is értettem hogy miért sértődött meg ennyire..Árvid kifaggatott hogy mit is csináltunk meg miről beszélgettünk,minden dologról akart tudni,ami engem megijesztett,de nem láttam annak értelmét hogy ne mondjam el,hiszen jó barátságban voltunk. Ezután,hogy megtalálja a maga békéjet,a Z-vel folytaott beszélgetéseink abba maradtak. Árvid pedig továbbá furcsán viselkedett.
Árvidot a bátyával kapcsolatos dolog nyilván megrázta,ezt láttam rajta. De több is kiderült. 2 felnőttől is hallottam. Árvid csalódott bennem. Már pedig azért,mert a férfi büszkeségét megsértettem. Azzal hogy A.S. lett most a kedvesem. Úgy érzi hogy átvágtam őt,azt gondolta hogy én vagyok az életében a nagy szerelem. De nem értem hogy miért? Nem mutattam felé több érzelmet a barátságnál,és ő sem mondta el az érzéseit. Pedig szerintem volt rá bőven ideje. Tényleg nem értem.
Azóta Árvid nem néz rám,ha meg is lát egy pillanatra,rögtön leszegezi a tekintetét a földre. Ki akar engem zárni az életéből. Egy bizonyos szinten ez nagyon,nagyon fáj.

promises írta
2010-12-08 21:14 szerda

Nos,már csak 2 előadás a Szerelmes Shakespearből. Azt mondják hogy tök jó lett a darab. Köszönjük szépen. :)
No,most így,ebben a pillanatban túl sok minden nem nyomja a szívem. De ami folyamatosan a saját anyukám. Éés,aah,egyszerűen nem tud megérteni. És ezt nem bírom benne,ha megszólalok,akkor egyből leordibál hogy mi az hogy visszabeszélek,és akkor meg 'jó,nyugodj meg,inkább ne is szólj semmit,szard le.' De ez a hozzáállás sem jó. Mert a végén mindent...najó,nem mindent,de sok dolgokhoz mindig úgy fogok hozzá állni hogy szard le,amit nem igazán kéne. És tudom hogy anyumnak nem könnyű most,de hát,basszus. Nekem meg mi legyen? Én próbálok minden tőlem telhetőt megcsinálni,ha csak nem vagyok már hulla,de egyetlen egy nap is kimarad hogy nem csinálok semmit,és kész. Anyám visít. Tehát,ja. Mostanság ilyen telidúsak a napjaim.
Na,és hogy most mi van Imivel? Hát...nemtudom. Küldtem neki egy sms-t hogy miujság,olykor-olykor szeretnék tőle kapni valamilyen élet jelet. És írta hogy akkor mit csinálok...én meg írtam hogy éppen a színházban van előadásom este 10ig. És abból annyi.Másnap,amikor ismét vége volt,elmentünk pizzázni egy páran. És ott voltunk olyan 2:15ig. Imi meg olyan 1:45kor meg pont abba a pizzériában,persze észrevett. Mosolygott és köszönt...és nézett. Én meg...csak maradtam ülve. Igazából,tudom hogy oda kellett volna mennem átölelni vagy valami,de nem. Ültem. Hát jó. Én már csak ilyen vagyok. Igazából,nemtudom hogy most mi is legyen. Igazából,most hogy így visszaolvastam,elég kicsi a szótár kincsem...vagymiaz,de ez vicces.

promises írta
2010-11-11 21:48 csütörtök

Bazdmeg Imi. Miért csinálok ezt velem? Minek szerettem beléd,ha egy idő után leszarsz?

promises írta
2010-11-05 08:52 péntek

Ahelyett hogy reggeliznék,itt vagyok. Áh,azt hiszem most bevágok egy joghurtot.
No,az őszi szünet problémám. Van egy férjem. Aki nem igazán a férjem,mert ahhoz még tul fiatal vagyok. De...nah,valahogy én lettem a 'felesége',ő meg a 'férjem'.
És,hát kezdeményez. És el is mondta hogy tetszem neki. De hát,mi az,amit meglátott bennem? Jóvan,nem azt mondom hogy utálom őt,hisz kedvelem. És méghozzá bátyám egyik legjobb barátja is. Volt a mi gólyabálunk,bármint a mi sulinknak. És a végén megláttam hogy ő is ott van. Vagyis éppen mentünk kifelé a kapun és egyszer csak ő is odatermett. És akor elindultunk egy kis seregben. 4 fiu,4 lány. jól jött ki. Mindenkinek volt egy 'párja'. Aztán haza kísért. Pedig nem valami közel lakunk. A sulitól 30 perc gyalog. Így beszéltünk sok sok mindenről. Még arról is hogy legyen köztünk valami. De én bizonytalan voltam,és visszafogodtan viselkedtem,meg hát,egy kicsit ivott. A végén ő is bizonytalan volt. De annyit elmondott hogy amikor kijöttem a kapunn,akkor éppen egy társaságban beszélgetett és tisztára belemélyüldtek a témába. Aztán mondta az egyik haverja hogy ott van a haverod huga,akkor már elis indult hozzám. És ez tök jól esett. Na,de akkor szépen ott hagytam.
Aztán volt egy másik gólyabál. Ott a vége felé talált rám. Persze én már kilestem. Egy lánnyal rohangáltak,kézen fogva. És szépen ott táncigáltak. Ahol tisztán láthattam őket. A lány csak lógott a nyakán. De hát jó. Most én mit tegyek. Menjek oda és....nézzek rá? Nem.nem. Ez egy bál,mindenki egy kicsit feljebb bukkan a visszafogodtságról. Így inkább nem zavarok. No,de aztán meglátott,és átölelt. Elöntött a lágy melegség. De aztán kicsit ellöktem magamtól. Elszívott egy cigit. És észrevettem hogy tényleg belészerettem. Megkérdezte hogy mibajom,mi bánt. Nem mondtam neki semmit,szépen elsétáltam. Követett,és mondta hogy táncoljunk. És akkor eszembe jutott aza kép(egy lány lóg a nyakán,ble). Mondtam hogy nem,most végképp nem akarok táncolni. Elment mellettem,de aztán éreztem hogy valaki megbök. Jaj,hát csak nem a 'szőke hercegem' volt az. Vissza mentem és átöleltem. És ezt nézte a férjem. Aztán felkapta tesómat és elmentek táncolni. Na...de végül olyan helyzetbe kerültem hogy elmentünk wc-re. a férjemmel. és végeztem vele,akkor a korláthoz támaszkodtam. És ő átölelt,vagyis ugy hogy egy kicsit ő is támaszkodott. Mondott egy pár dolgot. Én meg nem mondtam semmit. Megpuszilta a fülemet,aztán az arcomat,és ezt csinálta többször is. Aztán egyszer csak ő oda fordította a fejemet és megcsókolt. Boldog voltam és vissza csókoltam. Ikertesóm is kijött a wcből,szerencsére nem látta,és mondta hogy menjünk akkor le. Kézen fogva mentünk le,és a lépcső végén ott volt a bátyám. Férjemet 'elvette' én akkor visszamentem. És mondta az ikertesóm hogy különben most jön értünk a Sanyi.akkor kabát fel,és indulás kifelé. Láttam a férjemet,de otthagytam,szó nélkül. Éjfél után hívott,de nem vettem fel.
Aztán az egyik nap,megint láttam. Éppen befordult az utcán mögöttem. Én meg siettem,de akkor sem jött utánam. És azóta ugy semmi. Őszi szünetbe semmi.

promises írta
2010-10-06 21:39 szerda

Basszus. Összedölt bennem minden. vagy nem tudom hogyan mondjam.Nem mindenem,de azért van ott ösze-visszaság. Nem értem magam.
Valahogy én sem tudom hogy mi bajom,hogy miért zavar annyira hogy az a fiu meg az egyik legjobb barátnőm ott ölelgetik egymást....tény hogy zavar és idegesít. Hosszú ez a sztori. De azt amit tudni kell azaz,hogy a fiu,most M lesz,tartok tőle,szóval körbe szokott ölelgetni mostanság azokat akikkel vagyok,de én nem hagyom magam. 1. azért mert nem akarok 'közelebb' kerülni hozzá,mert már így is...viszonylag az. Igazából nem beszéltünk sokat,inkább az ikertesómmal társalgott,de mégis,valahogy régebben az fogott meg..vagyis a kicsi szívem azt érzékelte hogy ő is tud ellenállni dolgoknak és hogy egy értelmes ember rejlik benne...
2. Valahol ott legmélyen tudom hogy azt akarom hogy rosszul essen...vagyis hogy egy kicsikét szenvedjen miattam. Egy fiú vagy küzd az igazi barátságért vagy leszarja. Szóval én mostanság ilyen válogatós lettem.
3. Elsősorban nem is szokott csak ugy ölelgetni még régebben,sokkal visszafogadtabb volt,és most ilyen...kissé fura.
Amit a barátnőmről kell tudni,most lesz ő F, 1. Vele még egyszer sem volt nagy bajunk...szóval tényleg nem veszekedtünk,sok problémát megtudtunk békésen megoldani...és még hozzá már 4 éve. És az nekem számít. Tényleg mindig ott volt,pl elkértem tőle egy fekete nadrágot,mert nekem nem volt,és adott.
2. Beszéltünk erről ma...mielőtt elmondtam,akkor ott puszilgatták,persze csak arcon,meg ölelgették egymást.../mellettem/. És akkor kimentem a szobából. 1-2 perc múlva jönnek kifelé,és akkor megint ott a közelemben elkezdik. Na,és akkor elmondtam neki,és egyzerűen kész. Csendben voltunk sokáig..persze nem mondtam el,mert F észrevette hogy valami baj van nálam,és akkor nagy nehezen kitudtam adni az üzenetemet. És akkor mentünk hazafelé,és F csöndben volt. Aztán egy idő után meg csak mi ketten mentünk,F és én, a többiek megvártak. És akkor megint beszélgettünk,mert én szerettem volna vele. Mondtam neki hogy nem akarok az ő 'kapcsolat teremtésükbe' bele szólni,de azért rosszul esik. Főleg hogy rajtunk keresztül ismerte meg. És mondta,hogy döntsük el mit akarunk(persze kedvesen és egyáltalán nem bunkóan) mert nem akarja hogy nekünk rosszul essen hogy vele..'foglalkozik'.

És most kedves gyerekek,elment a kedvem mindentől. Bonyolult ez. Utálok tinédzser lenni. Utálom ezeket az érzelmeket. Utálom azt hogy vannak ilyenek. Utálom azt hogy vannak emberek akik szeretnek engem,és törődnek velem. Utálom azt hogy mindent magamba tartok. Utálom azt hogy mindent utálok.

furcsa álmom volt,erről fogok beszámolni
2010-06-14 08:45 hétfő

Nos,álmodtam,de ugy hogy még emlékezek is rá. Érdekes volt...de aranyos is
Akkor onnan kezdem amiről emlékszem

Vivivel,tesómmal,valamit csináltunk este,és volt egy csávó a padon,ilyen néma,és valahogy megijesztett és eltűnt egy hotelféleségbe. Vivivel csak ott álltunk és néztük egymást,megszólal hogy menjünk be utána. No,hát akkor be is mentünk ő meg ott várt és elkezdett futni,mi meg követtük. Félelmetes volt bent lenni,lépcsőkből jött lefelé vér meg sikoltások megnagyon mély ember hangok. Egyszer csak beértünk egy szobába és a fiú egy ágyban hevert. Valami betasszított az ágyba mellé,és Vivi igen szenvedélyesen 'forgott' körülötte. És a fiú mindig mondott valamit. Volt egy óra az ággyal szemben aminek ilyen mély hangja volt,és végülis kiderítettem hogy amikor a fiű hazugságot mondd akkor azaz óra egy kisebb órát mondott 10től kezdve. A fiú könnyekbe jött és csak üvöltötte a hazugságokat míg az utolsónál rávettetem magam és a bal kezemmel eltakartám a száját,a jobbal meg....simogattam a ,az arcát,nyakát meg a felsőtestét.Mutattam neki hogy hol van a lelkiismerete ő meg nagyobb fájdalomba esett,míg közben vékonyodott. Aztán sikerült neki még egy utolsó hazugságot mondania és volt egy nagy földrengés féleség aztán egy kis csend és megint a hangok amikor beléptünk. Addig a fiú kiszabadult a fogásamból és magyarázta hogy mi gyötörte eddig. És akkor mutatta nekünk...az volt hogy minket látott és hogy...hát nagyjából az hogy a saját vérünkben volt áztatva ő meg éhes volt....szóval mi vérzünk+ő éhes=ő vámpír. (mert,hát persze, miért ne?)

Aztán valahogy kijutottunk a szobából...azt hiszem a neve John volt. Ja. Annak neveztük. Nah,és akkor mentünk tovább egy folyóson és...ajj.nem akarok olyan sokat írni. Na akkor John bement eg másik szóbába és mondta hogy kellenének...testőrök? nemtudom,valami,és akkor jött egy kigyúrt csávó,Vivi meg én előjöttünk és akkor mindtam neki hogy 'hmm,jó kigyúrt állat vagy,jól áll az izomcicid'...oké akkor mentünk tovább. Vagyis..elvileg mi is vámpírrá változtnk,érdekes....és akkor csináltunk ezt azt a szóbában,míg kiderült hogy Johnnal kapcsoltabna állok. Hát,na,jó,tiszta twilight érzés. Aztán a szóba egy foci pályára átalakult és akkor mondtam hogy mi menjünk innen. Aztán mentünk kocsiban és elmentünk egy fürő féleségbe(?) és ott voltunk. Ott volt a bátyám is meg anyum is. Johnnak mondtam hogy amikor elmegy akkor hagyja itt a fekete kocsit is,mert nagyon jól nézett ki...és hát nagy nehezen aztmondta hogy igen. No,egy kis információ nektek. John csak egy ideig maradhatott velem,bevolt időzve,akárcsak a hazudása is volt. Mi addig gondolom kihasználtuk azt az időt együtt.

Arra emlékszem hogy sok mindent csináltunk,de hogy mi volt aza sok minden,csak elég halványan. Akkor netán az utolsó napot töltöttem vele.Ismét kiszálltunk a kocsiből és azt mondta hogy túl közel jöttünk egymáshoz,én lemosolyogtam és derékra raktam a kezemet rá,ő meg a vállamra. Elég szorosan egymás mellett mentünk. Aztán egy másik kép. Egy ilyen kis szökőkút szélén álltunk,a víz benne egy kicsit több mint a bokámnál volt magasabb. És valahogy nem akartam belépni,de jött egy másik csávó és belépett,aztán Vivi is. John akkor elment én meg rohantam utána és a hátára ugrottam. Aztán bumm,bele a vízbe mindketten. Elvoltunk a játszással.

Aztán másnap. Nem volt sehol. Azt se tudom hogy a fekete kocsi is megvolt-e. A fürdőhelyre mentem. egyszer megpróbáltam belefulladnia a vízbe,de nem ment. Hazamentem. Anyám tipikusan meglepödőtt arcott vág,bátyámmal éppen beszél,én meg hallgatózok. Mondja a bátyámnak,hogy 'hé,a kis lány tesód már fiúkat hozz a házamba,nem tennél valamit?' Bátyám megszólal,'igen,érdekes,de rég hoztak már amugyis,meg sőt,amit az Adri(azaz én :) hozott az tökre hasonlított a régi osztálytársamra,Z***dra. Nincsen semmi gond'
....mondom,mivan? aztán próbáltam visszaemlékezni és....hm,télleg.

A következő az volt hogy megint este volt. Oda mentem ugyanarra a helyre ahol elöszőr láttam 'Johnt'. Ott volt a padon,nagyon halványan,elsurrantam mellé,láttam hogy vékonyodik. Bementem a hotelbe,ismét a hangok zsungtak a fejembe. És felébredtem. Melegem volt.

saaddasdc
2010-04-03 00:31 szombat

It's so wierd. We didnt chat much. But...the way he understands me,the way he feels,the way he writes down things,explains things to me. The way he waves in school. With a smile,those dimples,so happily. But thats just a mask. He didnt smile yesterday,i asked him why,he told me. He trusts me. And i trust him.