Balatoni élmény
2013-08-04 21:27 vasárnap
Ma megmentettem egy életet. Ha úgy nézzük akkor kettőt is,de...szóval. Vizibickliztünk,én meg 3 gyerek(12,9,7). 4-en voltunk. Elmentünk az ő nagynénéjük után,aki a mély vízbe volt. Mentünk,mentünk,elmentünk egy másik sötét kék színű vizibicikli előtt,ahol egy pár volt,kb a késő huszas éveikbe. Azt láttam a szemem sarkából hogy ott pancsoltak és fröcsköltek. Aztán egyszer meghallom hogy a nő sikít,mindaketten bent voltak a vízbe. Kétségbeesett,rekedt hangon kiabált hogy segítsünk neki,nem tud úszni,segítsünk. Először,kb 2-3 másodpercig nem is tudtam mit csinálni,csak ott álltam,ők meg kiabáltak. Aztán valahogy észhez tértem,bekapcsolódott az ösztöneim vagy nem tudom...talán adrenalin is lehett. De beleugrottam,elkezdtem feléjük úszni,de menet közben gyorsan döntöttem hogy az ő vizibiciklijukért megyek el és majd azt odahúzom nekik. Odahúztam azt nekik amennyire gyorsan csak tőlem telhett,és amikor a nő felmászott,láttam hogy az egész teste remeg. Aztán megköszönték,én meg ott úsztam egy helybe,prőbáltam a helyzetet elemezni,meg persze meggyőződni magamat hogy most már rendben lesz. Aztán elindultam vissza a mi vizibiciklinkhez,elbúcsúzva hogy vigyázzanak egymásra. Miután szárazföldre ért a lábam(kb 1 órát még a vízbe voltunk) azt hiszem minimális sokkot kaptam. Akkor tudasult bennem hogy...akár a szemem előtt megfulladt volna az a nő. Nem igazán értem miért kaptam sokkot,hisz 'hős' lettem,de mégis. Nemtudom ezt leírni. Sírni tudtam volna,nemtudtam tisztán gondolkodni,mintha picit ellettem volna varázsolva.
Gondolom a nő bement a mély vízbe,de nem tudott úszni. A férfi csak azt hallotta hogy sikít,utána ugrott miközben a vizibicikljüket távolabbra vitte az ugrásának a lendülete,próbálta elérni,de csak távolabb és távolabb ment,közbe a nő fuldoklott. Aztán a nő felé úszott,próbálta fönn tartani,de nem tudta.
Amikor hallottam a nőt kiabálni,azt hittem először hogy molesztálja,vagy nemtom. Komolyan azt hittem,de aztán hallottam hogy mondta a férfi a nőnek hogy nem tudja fönntartani. Akkor ugrottam be.
Most egy picit megnyugodtam,azt hiszem kis időbe tellett míg felemésztettem. De most egészen kellemesen érzem magam. Dagad a mellkasom,ahogyan mondani szokás...persze csak szerénykés módon.
![]() 2013-07-26 23:22 péntek A.S-sel kb több mint 4 hónapja vagyunk együtt..mégis többnek érzem. Elég kevés időnek tűnik,de...mégis,nemtudom elhinni magamnak hogy valakit ennyi idő alatt megszeressek. És nem az a kedvelős érzés,hogy na,ez egy jófej,hanem..az a ritka őszinte szeretet,a 'kedves' szerelem. Megmondom őszintén,hogy nem éreztem ilyet még senki iránt. Egy picit meg is ijeszt..olyan dolog amit nem tudok irányítani,és ez egy picit felbosszant..de megnyugtat,mégiscsak ember vagyok. Igazából ninja vagyok.
Először,bizonytalan voltam bennünk,én magam se tudtam hogy mit is akarok vele,meg vajon ő mit akar velem,sok kérdés pattant a fejembe. És egyszer,sétálgattunk,mentünk a kis stég helyünkre. Akkor volt osztkir-e a közelben,és lelkiztek. Az egyik kérdés az volt hogy mi az amitől félsz a legjobban. A.S azt mondta hogy számára a bizonytalanság. Akkor nem jöttem rá,de valahol a tudatalattim érezte hogy valami nincs rendben. A.S. tudatalattija is érezte azt hogy én bizonytalan vagyok,és ez bántotta őt. Akkor és ott valami meghasított a lelkembe,megrepedt egy fal,amit óvatosan ápolgattam...és összezavarodtam. Talán akkor éreztem azt hogy ő kell nekem,hogy igenis van értelme annak hogy együtt vagyunk. Mostanság sokat nosztalgiázunk. Az első találkozás,első kézfogás,első puszi,kínos pillanatok,vicces pillanatok. És valahogy jó vissza emlékezni rájuk. Hogy van közös emlékeink. Tök fura volt. Ismét voltunk lent a stégnél. Régen voltunk már ott. És egyszer csak megcsókolt,lájtosan. És....éreztem a pillangókat a hasamban. Különös volt...még csak le se tagadhatom hogy szívemből szeretem. Szeretem őt. |
![]() 2013-06-15 23:07 szombat You lie with your eyes. They say the eyes are the window to the soul, but you protect your soul to the bitter end. You can control the amount of information your eyes give to people. When you lie, you are very convincing because your eyes seem to agree with your words. You can say so much with very little actual talking. People trust you, even if they shouldn't, but it takes a lot for you to trust anyone. When you gaze into peoples' eyes, it is an intense stare. People often look away because when they look into your eyes, they feel like you know all of there secrets; almost like you can read their minds. However, when you do trust someone enough to show them your soul, they get lost in your eyes and cannot look away. People who lie with their eyes are the most convincing liars. |
![]() 2013-06-05 21:11 szerda Hali. |
![]() 2013-05-03 23:41 péntek Is it possible to miss someone so much that all of a sudden you get in a bad mood,and you just start crying. Not that wailing crying,but that crying where your tears are pouring out,and you dont know why exactly. I mean, I've never had that before. And I only didn't see him for almost a day...well I actually did,but that was for about 10 minutes,and that wasn't enough to "quench my thirst". Is it possible that I'm falling in love? |
![]() 2013-05-03 23:18 péntek Z öngyilkos lett. |
Jelentkezek!!:)
2013-03-16 23:25 szombat
'Ello! I'm doing good,thank you.
Nos,marciús közepe táján mindig jól jön egy kis hó,mert végülis egész télen nem volt rá idő (irónia). No,de bánom is én,én szeretem a havat,szóval nem panaszkodok.
Jövök megint egy fiús üggyel(mert abból nincs elég,hahh). Szóval...van még egy fiú. Suliból,végzős és jóképű. Először a barátnőm(Gödi) mondta,még októberbe,hogy van ez a fiú(Nevezzük akkor...mondjuk A.S.-nek) és már mióta tetszik neki. Nem merte bejelölni facebook-on,csak akkor miután én is..persze ezt hülyeségnek tartottam hisz A.S. sehonnan nem is ismer,Gödit igen,mert együtt jártak valamilyen angol cucclira. Azóta köszön,én meg vissza köszönök. És most nem rég(2 hete asszem) rám írt. A vége az lett hogy találkoztunk,és...azt hiszem egy kellemeset csalódtam benne. Ugyanolyan "hülye" mint én...és nagyon aranyos meg szimpatikus. De az agyam mögött mindig ott lapul Gödi,mert neki is mondtam(hisz az egyik legjobb barátnőm) és kérdeztem hogy ehhez hogyan viszonyul. Nos mondta hogy rohadtul rosszul esik neki...és ezt teljes mértékben megértem,mert ha a helyébe képzelem magam,akkor bizony nekem is rosszul esne. De hétvégén találkoztunk ismét Gödivel és mondta hogy ha ki alakulna A.S és én között valami akkor először biztos hogy valóban rossz lenne,de engem többre értékel mint őt. Bevallom,ott helybe be is könnyeztem.:) Ezt..ezt nem is mint vígaszként használnám,hanem inkább mint egy őszinte vallomásnak,vagy nem tudom ezt hogyan leírni.
Mégis,lelki-ismeret furdolásom van,de nem tudom magam A.S.-től távol tartani magam. Tegnap nem láttam és nem is találkoztunk, és szinte majd megőrültem,úgy hiányzott hogy már éreztem a bőröm szétfeszül. Ma ,persze,találkoztunk,a jó hideg időben. És egyszerűen,jó vele lenni. Sok mindenről beszélgettünk. Mindig meglep valamivel. Múltkor sétáltunk egymás mellett és egyszer csak megkérdezte hogy megfoghatja-e a kezem. Hirtelenjébe nem tudtam mit mondani,megvoltam illetődve,azóta kézen fogva megyünk. Nemrég pedig még a puszit is adott...a számra. Attól is meglepődtem. Szóval ma ismét sétáltunk és mondta hogy gondolkozott tegnap..rólunk,hogy most akkor mi van köztünk....nos,de megspórolok egy pár sort,a vége az lett hogy akkor legyünk együtt,járjunk. Aztán most ez a szitu.
Dióhéjban,ezt történt velem az elmúlt hetekben.